 |
|
Dalriada Lyrics
Szentföld Lyrics
Ott, ahol minden kÅ‘bÅ‘l a múlt emléke száll,
Ott, hol a fáradt vándor otthonra talál,
Ott, ahol Å‘si titokról mesél a szél:
Årtűz, amely nem lankad, lobog, fennen ég.
Nép, amely visszavárja távolból fiát,
Föld, amely híven Å‘rzi gyermeke szavát.
Egy dal, amely nem szűn zengni, összetartozunk,
Vihartépte sziklaként, de együtt: megmaradunk!
Szent e földnek minden rögje, minden virága.
Szent e földnek maroknyi népe, s népének álma.
Vérben úszó, vad idÅ‘kben magára maradt, s
Vállalta a legnehezebbet: igaznak maradt!
Az emberkéz emelte házat bonthatja idÅ‘.
ErdÅ‘-bújta, régi romokból fű nÅ‘het elÅ‘,
Hozhat még egy gonosz idÅ‘ új, szomorú bajt,
De Åseinknek sírjairól élet sarjad majd!
Szent föld, fogadd magadhoz hűtlen fiad!
Bocsásd meg, ha nem hallottuk régi-szép szavad!
Él a vér és szól a dal, mely sírig szeret téged,
Vére hullásával is megkövetné néped!
Sírjon könnyet zápor,
Hulljon fáknak lombja!
Gyászoljon az ég is,
Vérét szikla ontsa!
Csendes folyó medrét,
Bömbölve elhagyja,
Szél, tűz, jég és villám,
Láncait elszabja!
Back to: Dalriada Lyrics
|
|
|
|
|
|
